Félévi bizonyítvány

Forr bennem a méreg.

A két nagyobb gyerekem nyolcosztályos gimnáziumba jár - jobb híján. (A volt általános iskola felső tagozatáról, a "gyerekanyagról" - utálom ezt a szót - felháborító dolgokat hallok és hallottam korábban is, ezért döntöttünk a váltás mellett.)
Olyan típusú (egyházi) nyolcosztályosba járnak, ahol néhány tantárgyból a 9-12. évfolyamon majd újra veszik a 5-8. év anyagát. Az elvárásokat és a számonkérési rendszert azonban - előzőek ismeretében - 10-14 éves gyerekekhez képest túlzottnak tartom. A gyerekek többsége - állandó teljesítménykényszerben és abban a "fenyegetettségben" él, hogy akinek 8. évfolyam félévkor nem lesz a bizonyítványa legalább 3.8 átlagú, az nem folytathatja az iskola gimnáziumában a tanulmányait, az vagy a szakközépiskolai képzésbe kerül, vagy mehet máshová. (Pedig mint Vekerdy Tamás óta tudjuk: az életben való beválást, helytállást nem az iskolai osztályzatok döntik el.) Viszont ebből is látszik, hogy a gyerekeknél sokkal fontosabb az iskola "hírneve".

A nagyobbik gyerekem, aki szerintem egymaga többet olvas, mint az összes többi (37) osztálytársa együttvéve, remek fogalmazásokat ír, óriási a szókincse, fiú létére kivételesen jó a helyesírása, eszes, érdeklődő, nyitott gyerek - hármast kapott magyar irodalomból. (Ha netán nyelvtanból kapja, esetleg azt mondom, ő a saras, mert talán a definíciókat nem tanulta meg.) Majd amikor elképedve rákérdeztem az osztályzatra, az egyik osztálytársa azt mondta, hogy: "persze, mert a tanár gyűlöli őt". Nem a fiam mondta, nem faggatózásra. Az osztálytárs használta pontosan ezt a szót a tanár és a fiam közötti kapcsolatra.

Több kérdés is felmerül bennem:

• Van-e egyáltalán, és ha igen, milyen a "lelki" kapcsolat az osztály és a tanár között?
  
• Észrevesz-e ezekből a dolgokból bármit is az osztályfőnök, illetve ismeri-e a 8 évre rábízott gyerekeket?
  
• Rendelkezik-e a tanár azzal a képességgel, hogy felismerje, ha egy gyerek bármelyik tantárgyból érdeklődőbb, mint a többiből?
• Azon van-e, hogy a diák feltűnő érdeklődését fenntartsa és fejlessze, kihozva belőle a legjobbakat?
• Tudja-e a tanár, hogy a diákok nem csak maguknak tanulnak, hanem a tanárnak is? (Szerintem, ha nincs lelki közösség tanár-diák között, nem fog a gyerek képességei maximumán teljesíteni.)

A bizonyítványában még egy hármas volt, kémiából - de hát én látom, hogy nem "reál" beállítottságú. A többi négyes és ötös. (Testnevelésből dicséretet is kapott.)
Ja, igen: mivel két hármas is volt a bizonyítványában így szorgalomból is csak hármast kapott.
Nyilván tudna jobban is (ötösre) teljesíteni, ha az ún. "tanulós" tárgyakra - történelem, biológia, angol - több figyelmet fordítana. Érdekes módon viszont földrajzból - amit egy másik, az önkormányzat által szétvert iskolából érkezett tanár tanít nekik, és az osztálytársak többségének ez a tantárgy mumus -, jelest kapott, holott egy csomó olyan dolgot is meg kellett tanulniuk, amit nekünk annak idején nem.

Beszéltem egyébként a magyartanárral. Mondtam, hogy szeretném megnézni a fiam dolgozatait, mert az új típusú ellenőrzőben már nem jelölik, hogy melyik jegyet mire kapta (felelet, témazáró, röpdolgozat, h.f.-hiány stb.). Azt mondta, hogy minden dolgozat a gyerekeknél van, nem szedett be semmit. Tavaly és tavalyelőtt ellenben annyira ragaszkodott a papírokhoz, hogy két év alatt nem láttam sem egyetlen egy nyelvtan, sem egyetlen egy irodalom dolgozatot sem. Nem csak én, szerintem a többi szülő sem. A gyerek szobájában nincsenek a magyar dolgozatok - pedig még előkerült néhány nem túl jó osztályzatú, egyéb tantárgyból készült röpdolgozat, szódolgozat is.

Nos. Azon tűnődöm, mi legyen a következő lépés?