Nálunk a nyár a befőzés, lomtalanítás (a lakásban), szelektálás (ruhák, régi papírok, ezmegazok) időszaka is. Ami a kertben terem, "mindent el kell rakni, amilyen nehéz világ van!" - mondja anyósom. Lényegében igaza van, de milyen klassz lesz majd télen, ha tele a kamra lekvárral, de majd nem lesz pénzünk kenyérre! :)
Miután már nem bírok ránézni gyümölcsre, befőttesüvegre, tűzhelyre, az emlékek között kezdek kutakodni ismét.
Édesapámnak születés- és névnapja is volt tegnapelőtt, a 78. Bibliai nevét parancsra kapta, pedig nagyanyám szíve szerint újszülött gyerekét Lászlónak kereszteltette volna. De a pap - aki akkoriban nagy úr volt a faluban, ha nem a legnagyobb - azt mondta, hogy aki ilyen napon születik, muszáj, hogy ilyen nevet viseljen. Így aztán Illés lett. A faluban, ahol született, és ahol gyerekkoromban sokat nyaraltam (erről majd máskor), még egy Illés keresztnevű férfi lakott. Aztán az öcsém is ezt a nevet kapta születésekor. Több ilyen nevű embert nem is ismertem. (Pár évvel ezelőtt egy helyi vásárban kiabált egy anyuka a gyereke után: Illés! Azt hittem, rosszul hallok. Még meg is kérdeztem, hogy: "Tényleg Illésnek hívják a kisfiút?" "Igen." - jött a válasz. (A névadási tapasztalatokról, szokásokról, meglátásaimról majd egy más alkalommal.) Na, de több Illést tényleg nem ismerek:)
Édesapám az ötvenes évek elején került Pestre, 53-54-ben volt katona a Budaörsi úti Petőfi laktanyában. Mesélte, hogy reggeli tornaként gyakran előfordult, hogy rövidnadrágban, mezítláb kellett futniuk a Osztyapenkó szoborig és vissza - még télvíz idején is.
Egy nagy ugrással rátérek arra, ami miatt elkezdtem írni.
Apu 1968-tól a filmgyárban dolgozott, ahogy szokta volt mondani: vezető beosztásban - gépkocsivezető volt:) Először személyautóval, később teherautóval járt különböző filmek forgatására. Hozta-vitte a színészeket, aztán később a felszerelést (díszletet, ruhákat, világosító eszközöket stb.) És mivel akkoriban divat volt az autogram-gyűjtés, egy emlékkönyvbe kérte a színészek aláírásait a "kislányának". Na ez az emlékkönyv került most elő egy doboz aljából. Olyan színészek aláírásai vannak benne, akikre szerintem sokan emlékeznek - aztán sokan vannak, akik meg nem. Nézem a képeket, autogramokat és mosolygok. Sokan már elmentek....
Stanislaw Mikulski (ha mond ez még valakinek valamit - ő volt Kloss kapitány.), Garas Dezső, Peti Sándor, Koós János, Feleky Kamill, Márkus László, Zenthe Ferenc, Huszti Péter, Zala Márk (Istenem, de fiatalon meghalt!!), Őze Lajos, Juhász Jácint, Kozák András (ők is nagyon korán elmentek).
Kiss Manyi. (Egyszer küldött nekünk, gyerekeknek apuval egy kiló banánt - ez 1970-ben volt.)
Djoko Roszic (Talpunk alatt fütyül a szél).
Bujtor István, Szilágyi István (aki az utca hírmondója volt). Avar István, Horváth László, Tordy Géza.
Hegedűs D. Géza, aki akkor még csak Hegedűs Gézaként írt alá. Tarsoly Elemér, Oszter Sándor, Horesnyi László.
Most meg néhány hete a rádióban egy riportban (Székhelyi József beszélt a FÉSZEK-Klub kapcsán róla) azt hallom, hogy a színművészeti főiskolán volt olyan, aki nem ismerte Kálmán György nevét.
És a rengeteg történet, amit Apu mesélt. A rengeteg hely, amit bejárt. Néhány forgatás, ahová engem is magával vitt (az első 1968-ban az Egri csillagok forgatása, Pilisborosjenőn).
Apu is elég grafomán; néhány évvel ezelőtt írógéppel papírra vetette rengeteg élményének többségét. Történeteket a filmgyári és a korábbi munkahelyéről. Tervezem, hogy összerendezgetem.
Miután már nem bírok ránézni gyümölcsre, befőttesüvegre, tűzhelyre, az emlékek között kezdek kutakodni ismét.
Édesapámnak születés- és névnapja is volt tegnapelőtt, a 78. Bibliai nevét parancsra kapta, pedig nagyanyám szíve szerint újszülött gyerekét Lászlónak kereszteltette volna. De a pap - aki akkoriban nagy úr volt a faluban, ha nem a legnagyobb - azt mondta, hogy aki ilyen napon születik, muszáj, hogy ilyen nevet viseljen. Így aztán Illés lett. A faluban, ahol született, és ahol gyerekkoromban sokat nyaraltam (erről majd máskor), még egy Illés keresztnevű férfi lakott. Aztán az öcsém is ezt a nevet kapta születésekor. Több ilyen nevű embert nem is ismertem. (Pár évvel ezelőtt egy helyi vásárban kiabált egy anyuka a gyereke után: Illés! Azt hittem, rosszul hallok. Még meg is kérdeztem, hogy: "Tényleg Illésnek hívják a kisfiút?" "Igen." - jött a válasz. (A névadási tapasztalatokról, szokásokról, meglátásaimról majd egy más alkalommal.) Na, de több Illést tényleg nem ismerek:)
Édesapám az ötvenes évek elején került Pestre, 53-54-ben volt katona a Budaörsi úti Petőfi laktanyában. Mesélte, hogy reggeli tornaként gyakran előfordult, hogy rövidnadrágban, mezítláb kellett futniuk a Osztyapenkó szoborig és vissza - még télvíz idején is.
Egy nagy ugrással rátérek arra, ami miatt elkezdtem írni.
Apu 1968-tól a filmgyárban dolgozott, ahogy szokta volt mondani: vezető beosztásban - gépkocsivezető volt:) Először személyautóval, később teherautóval járt különböző filmek forgatására. Hozta-vitte a színészeket, aztán később a felszerelést (díszletet, ruhákat, világosító eszközöket stb.) És mivel akkoriban divat volt az autogram-gyűjtés, egy emlékkönyvbe kérte a színészek aláírásait a "kislányának". Na ez az emlékkönyv került most elő egy doboz aljából. Olyan színészek aláírásai vannak benne, akikre szerintem sokan emlékeznek - aztán sokan vannak, akik meg nem. Nézem a képeket, autogramokat és mosolygok. Sokan már elmentek....
Stanislaw Mikulski (ha mond ez még valakinek valamit - ő volt Kloss kapitány.), Garas Dezső, Peti Sándor, Koós János, Feleky Kamill, Márkus László, Zenthe Ferenc, Huszti Péter, Zala Márk (Istenem, de fiatalon meghalt!!), Őze Lajos, Juhász Jácint, Kozák András (ők is nagyon korán elmentek).
Kiss Manyi. (Egyszer küldött nekünk, gyerekeknek apuval egy kiló banánt - ez 1970-ben volt.)
Djoko Roszic (Talpunk alatt fütyül a szél).
Bujtor István, Szilágyi István (aki az utca hírmondója volt). Avar István, Horváth László, Tordy Géza.
Hegedűs D. Géza, aki akkor még csak Hegedűs Gézaként írt alá. Tarsoly Elemér, Oszter Sándor, Horesnyi László.
Most meg néhány hete a rádióban egy riportban (Székhelyi József beszélt a FÉSZEK-Klub kapcsán róla) azt hallom, hogy a színművészeti főiskolán volt olyan, aki nem ismerte Kálmán György nevét.
És a rengeteg történet, amit Apu mesélt. A rengeteg hely, amit bejárt. Néhány forgatás, ahová engem is magával vitt (az első 1968-ban az Egri csillagok forgatása, Pilisborosjenőn).
Apu is elég grafomán; néhány évvel ezelőtt írógéppel papírra vetette rengeteg élményének többségét. Történeteket a filmgyári és a korábbi munkahelyéről. Tervezem, hogy összerendezgetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése