Én is magyar szülő vagyok. Van három gyerekem. Mégsem értem, hogy a Magyar Szülők Egyesülete tulajdonképpen mi ellen is ágál itt .
Ne kelljen nyelvvizsgát szerezni a diplomához? Miért is ne? Mindannyian ismerjük a szlogent: ahány nyelvet beszélsz - annyi ember vagy.
Az én korosztályom az általános iskolában és a középiskolában kötelező jelleggel tanulta az orosz nyelvet. A kortársaim többsége utálta is - most már nem tudom, hogy a kötelező jellege miatt, vagy egyáltalán a tanulási kötelezettség miatt. Én voltam néhányakkal a kivétel - aki a szabályt erősítette. Míg az általános iskolában az orosz inkább csak érdekesség volt, a középiskolában az orosz tanárnőnk elhivatott oktatója volt a nyelvnek. Míg az általános iskolában jelessel végeztem a nyolcadik osztályt orosz nyelvből, a középiskola első osztályában észhez térített egy jó kis közepes.
Középiskolába kerülve abban az évben egy másnyelvű osztály indult: francia és orosz között lehetett választani. Akkor én németet szerettem volna tanulni, de nem lehetett. Úgy gondoltam: ha már az általános iskolában "beleöltem" négy évet az orosz tanulásába, akkor megpróbálom azt tökélyre fejleszteni, annál is inkább, mert nem utáltam. (A francia szakosok többsége nagyobb karriert futott be - brüsszeli, párizsi nagykövetség, külkereskedelem stb.)
A következő évben persze már két osztályt indítottak - francia és orosz, illetve német és orosz között lehetett választani, de hát rossz évjáratú voltam:)
Az orosztanárnőnk egy jelenség volt - nem tudom máshogy leírni. Ám, hogy a nevét is megemlítsem, mert arra érdemes: ő volt Németh Ilona tanárnő. Igen sovány, merev, beesett arcú, magas kontyot viselő, mosolytalan nő volt. Rettegtünk tőle - de közben szerettük is. Elhiszi-e valaki ma, hogy 18 évesen, az oroszterem előtt párosával vigyázzban álltunk a tanterem előtt várva a becsöngetésre és a tanárnőre?
Nem csak orosz nyelvet tanított, hanem orosz gépírást is. Bizony! Néhány perces gyakorlás után még most is bármikor le tudnék másolni egy cirillbetűs szöveget - leginkább neki köszönhetően. Jelesre érettségiztem orosz nyelvből, és orosz nyelvű gépírásból is. Az orosz nyelv tele volt közgazdasági jellegű szöveggel - a közgazdasági szakközépiskola nyelvezetének megfelelően. (Abban az időben a közgazdaság mellett a KGST, a kolhozok, Lenin, a NOSZF volt a fő irányvonal.) Az írásbeli nyelvi érettségire 5 (!) óra volt megadva - ebben egy magyarról oroszra, illetve egy oroszról magyarra fordítás szerepelt. Hadrovics-Gáldit még csak elő se kellett vennem, hiába cipeltem magammal. Egy óra alatt elkészültem az írásbeli érettségivel.
Azonban mindez nem csak neki volt köszönhető, hanem főleg annak az egy hónapnak, amit a Szovjetúnióban töltöttem, nyelvtáborban, harmadik után.
Sajnálom, hogy akkor, az érettségi után nem tettem rögtön nyelvvizsgát. Bár azóta olyan munkahelyeim voltak, ahol nem használtam a nyelvet - így most hiába lenne papírom róla, nem érnék vele semmit. Mert már akkor bebizonyosodott számomra - nyelvet tanulni leginkább nyelvi közegben lehet. Az alatt az egy hónap alatt, amit a lugai táborban töltöttem századmagammal - többet tanultam, mint a többi 8 év alatt.
Ha innen nézzük - nincs szükség általános iskolai, vagy középiskolai nyelvoktatásra. Arra lenne szükség, hogy minden gyereket elküldjünk bizonyos időre minden évben olyan nyelvi közegbe, ahol napi szinten használhatná a nyelvet - legyen az német, orosz, francia, olasz vagy bármilyen nyelv. Még inkább igaz ez az angolra, amelyben leginkább különbözik az írott és a beszélt nyelv egymástól. Itt, most bocsánatot kérek a magyaroszági nyelvtanároktól - mert a magyar emberek nyelvtudását vizsgálva valójában nincs is szükség rájuk (Egy cikk szerint a magyar emberek 58 (!) százaléka nem képes megszólalni egy idegen nyelven sem.)
Ahány nyelvet beszélsz - annyi ember vagy.
Ne kelljen nyelvvizsgát szerezni a diplomához? Miért is ne? Mindannyian ismerjük a szlogent: ahány nyelvet beszélsz - annyi ember vagy.
Az én korosztályom az általános iskolában és a középiskolában kötelező jelleggel tanulta az orosz nyelvet. A kortársaim többsége utálta is - most már nem tudom, hogy a kötelező jellege miatt, vagy egyáltalán a tanulási kötelezettség miatt. Én voltam néhányakkal a kivétel - aki a szabályt erősítette. Míg az általános iskolában az orosz inkább csak érdekesség volt, a középiskolában az orosz tanárnőnk elhivatott oktatója volt a nyelvnek. Míg az általános iskolában jelessel végeztem a nyolcadik osztályt orosz nyelvből, a középiskola első osztályában észhez térített egy jó kis közepes.
Középiskolába kerülve abban az évben egy másnyelvű osztály indult: francia és orosz között lehetett választani. Akkor én németet szerettem volna tanulni, de nem lehetett. Úgy gondoltam: ha már az általános iskolában "beleöltem" négy évet az orosz tanulásába, akkor megpróbálom azt tökélyre fejleszteni, annál is inkább, mert nem utáltam. (A francia szakosok többsége nagyobb karriert futott be - brüsszeli, párizsi nagykövetség, külkereskedelem stb.)
A következő évben persze már két osztályt indítottak - francia és orosz, illetve német és orosz között lehetett választani, de hát rossz évjáratú voltam:)
Az orosztanárnőnk egy jelenség volt - nem tudom máshogy leírni. Ám, hogy a nevét is megemlítsem, mert arra érdemes: ő volt Németh Ilona tanárnő. Igen sovány, merev, beesett arcú, magas kontyot viselő, mosolytalan nő volt. Rettegtünk tőle - de közben szerettük is. Elhiszi-e valaki ma, hogy 18 évesen, az oroszterem előtt párosával vigyázzban álltunk a tanterem előtt várva a becsöngetésre és a tanárnőre?
Nem csak orosz nyelvet tanított, hanem orosz gépírást is. Bizony! Néhány perces gyakorlás után még most is bármikor le tudnék másolni egy cirillbetűs szöveget - leginkább neki köszönhetően. Jelesre érettségiztem orosz nyelvből, és orosz nyelvű gépírásból is. Az orosz nyelv tele volt közgazdasági jellegű szöveggel - a közgazdasági szakközépiskola nyelvezetének megfelelően. (Abban az időben a közgazdaság mellett a KGST, a kolhozok, Lenin, a NOSZF volt a fő irányvonal.) Az írásbeli nyelvi érettségire 5 (!) óra volt megadva - ebben egy magyarról oroszra, illetve egy oroszról magyarra fordítás szerepelt. Hadrovics-Gáldit még csak elő se kellett vennem, hiába cipeltem magammal. Egy óra alatt elkészültem az írásbeli érettségivel.
Azonban mindez nem csak neki volt köszönhető, hanem főleg annak az egy hónapnak, amit a Szovjetúnióban töltöttem, nyelvtáborban, harmadik után.
Sajnálom, hogy akkor, az érettségi után nem tettem rögtön nyelvvizsgát. Bár azóta olyan munkahelyeim voltak, ahol nem használtam a nyelvet - így most hiába lenne papírom róla, nem érnék vele semmit. Mert már akkor bebizonyosodott számomra - nyelvet tanulni leginkább nyelvi közegben lehet. Az alatt az egy hónap alatt, amit a lugai táborban töltöttem századmagammal - többet tanultam, mint a többi 8 év alatt.
Ha innen nézzük - nincs szükség általános iskolai, vagy középiskolai nyelvoktatásra. Arra lenne szükség, hogy minden gyereket elküldjünk bizonyos időre minden évben olyan nyelvi közegbe, ahol napi szinten használhatná a nyelvet - legyen az német, orosz, francia, olasz vagy bármilyen nyelv. Még inkább igaz ez az angolra, amelyben leginkább különbözik az írott és a beszélt nyelv egymástól. Itt, most bocsánatot kérek a magyaroszági nyelvtanároktól - mert a magyar emberek nyelvtudását vizsgálva valójában nincs is szükség rájuk (Egy cikk szerint a magyar emberek 58 (!) százaléka nem képes megszólalni egy idegen nyelven sem.)
Ahány nyelvet beszélsz - annyi ember vagy.
- Ha pénzem lenne, nem értelmetlen diplomába fektetném, hanem nyelvet tanulnék.
- Ha viszont tanulunk a diplomáért - tanuljuk a nyelveket is! Ne csak a diploma közelében kapjunk észbe, hogy valami elmaradt...!
1 megjegyzés:
Gigi!
Mikor voltál Lugában
Én 1979-ben töltöttem egy hónapot
lulacika@gmail.com
Megjegyzés küldése