Elbódulva a szagvelegytől (új szót alkottam! a szagok egyvelege: szagvelegy), elkámpicsorodva a randa időtől, elbúcsúzva az utolsó locsolótól - ebéd után álomba merültem.
Azt álmodtam, hogy a fiaim, akik locsolkodni mentek, végre majd nem kapnak pénzt (én sosem adok senkinek abban bízva, hogy majd végre egyszer megunják a rokonok, és ők sem adnak). Hogy nem kapnak tejbevonó masszás csokoládékat (persze kaptak egy csomót!), hogy a hozzánk látogató rokonok nem az előszobában hadarják el a verseket, és öntenek nyakon engem meg a lányomat a különböző márkájú és illatú üvegekből (persze, hogy így történt), aztán nem állnak gyorsan tovább. Pedig de.
Szóval a végén felébredtem...
Azt álmodtam, hogy a fiaim, akik locsolkodni mentek, végre majd nem kapnak pénzt (én sosem adok senkinek abban bízva, hogy majd végre egyszer megunják a rokonok, és ők sem adnak). Hogy nem kapnak tejbevonó masszás csokoládékat (persze kaptak egy csomót!), hogy a hozzánk látogató rokonok nem az előszobában hadarják el a verseket, és öntenek nyakon engem meg a lányomat a különböző márkájú és illatú üvegekből (persze, hogy így történt), aztán nem állnak gyorsan tovább. Pedig de.
Szóval a végén felébredtem...
1 megjegyzés:
10 év! Addig nem kell adni pénzt a locsolásért, utána már nem is jönnek a locsolók. Pénz nélkül? Minek? :o)))
Megjegyzés küldése