A héten végetért Magyar Filmszemlével kapcsolatban tegnap hallgattam egy riportot a rádióban. Pontosabban a riportot részletekben, mert közben tettem-vettem. (Ezt hívják háttér-rádiózásnak...)
Mészáros Mártát idézték, aki a díjkiosztón azt találta mondani, hogy a filmek tele vannak szex-szel és halállal. (Vagy a szex-ről és a halálról szólnak? Mindegy.) Hogy a filmekben nincs pl. család, nincsenek érzelmek, tele vannak durvasággal, leegyszerűsített emberi kapcsolatokat ábrázolnak stb. Ezzel együtt elismerte a fiatal filmesek munkáját.
Nem mintha Mészáros Márta általam ismert filmjeiben minden "happy" lenne, de ő csak egy rendező, a filmszemle kapcsán pedig egy csomó fiatal (!) rendező csomó filmjéről beszélt.
Na, a riporter felhívta Kukorelly Endre írót, aki a következőt mondta (nem tudom szó szerint idézni): ez butaság, a filmeket nem kizárólag aszerint kell értékelni, hogy miről szólnak, hanem hogy hogy vannak megcsinálva.
Ezt a véleményt nem osztom. Nem véletlenül osztanak pl. Oscar-díjat különböző kategóriákban. Mert kaphat például egy halálról szóló film rendezői, operatőri, forgatókönyv-írói díjat, de nem feltétlenül fogja megkapni a legjobb film díját, amikor is főleg a film témáját, népszerűségét ismerik el.
Valamelyik nap a Nap-kelte c. műsorban is volt egy beszélgetés a bemutatók ürügyén. Nem tudom kivel beszélgetett a műsorvezető, nem tudom, melyik film volt a téma, csak azt láttam, hogy a riport alatt pergő filmkockákon hosszú perceken keresztül erőszakolt egy nőt egy férfi. Megkövülten néztem a kora reggeli műsorban bemutatott brutalitást. Lehet, hogy nem is voltak hosszú percek, csak számomra állt meg az idő a döbbenettől.
Meg kell jegyeznem, hogy jómagam nem fogom támogatni a mai magyar "filmművészetet" egyetlenegy jegy megvásárlásával sem. Akkor inkább megnézek egy régi, jó magyar filmet, fekete-fehérben DVD-n.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése