Karácsonyi dühöngéseim I.

Nem tudom, másnál hogy megy ez, de nálunk a karácsonyi ajándékvásárlás a következő okok miatt megy az idegeimre. Édesanyámék ideadják a gyerekekre szánt összeget, hogy vegyem meg én az ajándékokat. Anyósomék szintén ránk (azaz rám) bízzák az ajándékokat. Sógornőm családja - dettó. Tavaly még a sógorom is csak a pénzt adta - ő még egyedülálló. Na innentől kezdve emelkedő vérnyomással és a listával megyek vásárolni, amire fel van írva:

Nagyi 1. (Anyukámék)

I. gyereknek X. forint
II. gyereknek X. forint
III. gyereknek X forint
Nekem X forint
Páromnak X forint

Nagyi 2. (Anyósomék)

I. gyereknek X. forint
II. gyereknek X. forint
III. gyereknek X. forint

(A felnőttek nem ajándékozzák egymást. Legalábbis ez az évek óta visszatérő refrén.)
Aztán meg minden női hozzátartozó - meny és lány - valamint minden férfi hozzátartozó - vő és fiú - egyenajándékot kap (legyen az zokni, vagy póló a fiúknak, hálóing, vagy konyhafelszerelési tárgy a lányoknak) nehogy sértődés legyen. :-P

Sógornő

I. gyereknek X. forint
II. gyereknek X. forint
III. gyereknek X forint
(A felnőttek nem ajándékozzák egymást. De tényleg!)

Na most. Anyukámék globálisan gondolkodnak - vagyis adnak X összeget, azt a saját belátásom szerint osztom el a gyerekek és magunk között. Anyósomék MINDEN unokának MINDIG UGYANANNYI pénzt adnak - nehogy különbség legyen. De itt aztán a HASZNOS ajándékok vannak előtérben. (Világ életemben utáltam a HASZNOS ajándékokat. Teljesen személytelenek. Mindegy.) Sógornőmékkel megegyeztünk egy minimális összegben, amiért ők a mi gyerekeinknek, ill. mi az ő gyerekeiknek vásárolunk. Vásárlás közben tehát több dologra kell figyelni, úgymint:
- ne lépjem túl az összehatárt,
- legyen hasznos ajándék,
- azért legyen benne nem hasznos ajándék is (játék vagy könyv),
- minden helyen örüljön a gyerek az ajándéknak,
- ne kapjak agyvérzést az áraktól és a kínálattól.

Mit mondjak, marha nehéz dolgom van. Sajnálom is magam piszkosul.

- mert mindig túllépem az összeghatárt (egyszerűen így jön ki) nem sokkal, csak esetleg néhány száz forinttal,
- a hasznos ajándék nem OLYAN hasznos, amire gondoltak,
- a maradék összegből kijövő nem hasznos ajándék gagyi,
- néha úgy intézem a vásárlást, hogy máshol jobban örül a gyerek, mint idehaza
- a vérnyomásom ugyan alacsony marad, de a depresszióm mindig kiújul,
- megállapítom, hogy a kínálat katasztrófális - vagy nagyon jó, de drága (pl. LEGO) vagy abszolút kaka (kínai).

Minden évben megfogadom, hogy beszélek a rokonsággal, hogy ahelyett, hogy idenyomják a pénzt, üljenek le a gyerekekkel BESZÉLGETNI fél órát (esetleg folyamatosan beszélgethetnének velük egész évben is), hogy MEGTUDHASSÁK, mire vágyik, mit szeret, mi érdekli.
Mert könnyű és egyszerűbb azt mondani, hogy itt fáj, ott fáj, nem bírok gyalogolni, nem bírom a tömeget, nem tudom, mi lenne jó a gyereknek, nem szeretek vásárolni stb.

Már most megfogadom, hogy a saját unokáimnak MAGAM fogom az ajándékot megvásárolni - MINDIG.

Folyt. köv.