Karácsonyi kívánságok

Higyjétek el! Nincs nagyobb öröm, mint a gyermekek a családban!

"Karácsony Jézuskának és angyalkának sok katonát. kérek. de. kerek palyzsosatt: huszárokkal: játék földel, nyilasenberekkel" (6 éves fiam)

"Kedves Jézuska karácsonyra a következőket kérem tőled:...." (8 éves fiam)

"KedvesJ Ésuska .... (rajzok - 6 éves leánykám)

"Kedves Jézuska! Szeretném, ha elhoznád nekem valamelyik babát. De inkább azt a babát hozd el, amelyik alá odvan ragasztva, hogy mik vannak hozzá! Most mi segítünk feldíszíteni a fát. És megígérem, hogy nemfogok kérni több babát! Köszönöm. Elnézést! Tudom, hogy ilyeneim már vannak.... (egy újabb pótlap) Ez is hozzá tartozik, Jézuska! Köszönöm." (8 éves kislányom)

Majd amikor fadíszítés közben elromlott az égősorunk:

"Kedves Jézuska! Elnézést, hogy megzavarlak munka közben. Légyszíves megcsinálni és felrakni a karácsonyfára a díszt. Bocsánat! Köszönöm! De ne dugd be! A dísz: fehér égő" (8 éves lányom)

"Kedves angyalka, az idei karácsonyra a következőket szeretném kapni, de mivel tudom, hogy mindet úgysem tudod elhozni, nem erőltetem. (felsorolás) De mindenek előtt azt kérem, hogy boldog legyen a családom." (majdnem 12 éves nagyfiam)

"Kedves Jézuska! Öröm tölt el a boldogságtól, hogy mennyi mindent csinálsz Szentestekor! Szíved tele van szeretettel és nagyon jó vagy a gyerekekhez. Ez a legfontosabb. Az ajándékokat alaposan megnéztem (itt újságból kivágott képek következnek) és ezeket kérném el közülük.
Köszönöm szépen előre is az ajándékokat és Boldog karácsonyt!
Van mégvalami: Szeretném, ha a családom boldog lenne! Köszönöm." (majdnem 10 éves nagylányom)

"Kedves Jézuska! (A nagylányom írja a kistesója helyett a levelet.) ezeket szeretném kérni (felsorolás, majd újságból kivágott kivágott képek következnek:) Kedves Angyalkám! Még van egy pár dolog, amit kérni szeretnék, ezek azok. Kérlek, válogass innét is! Köszönöm előre a sok ajándékot."

És amikor válasz érkezik:

"Kedves........"

Nagyon örülök, hogy sok-sok éve megrajzoljátok, vagy megírjátok nekem a karácsonyi kívánságaitokat.
Angyalkáim tennivalói azonban folyamatosan sokasodnak. Rengeteg kisbaba születik a Földre és mi szeretnénk sokuk kívánságát teljesíteni. Persze vannak lehetetlen kívánságok, divatos kívánságok is, vagy olyanok, amelyeket a gyerekek nem is érdemelnek meg. Azért ők sem maradnak ajándék nélkül.
De mivel ilyen sok a tennivalónk, sajnos a jövőben már nem tudunk a nagyobb gyerekekhez mindig eljönni. Mivel Ti már nagyok vagytok, kérlek Benneteket, hogy a jövőben segítsetek szüleiteknek a karácsonyi időszak készülődéseiben. Szüleitek már eddig is a segítségünkre voltak azzal, hogy például a szaloncukrokat felkötözték és kikészítették nekünk a fenyőfadíszeket.
Most már ti is többet tehettek: ha tudtok és akartok, akkor a fenyőfa díszítésénél is segíthettek, mert mi már csak az ajándékokat tudjuk a fa alá rejteni. Néhány év múlva, amikor még több dolgunk lesz, lehet, hogy már csak a szüleiteknek adjuk az ajándékot, és ők fogják nektek továbbítani. Emellett saját ajándékot is készíthettek szüleiteknek, testvéreiteknek.
Kérjük, ezért ne haragudjatok ránk: mióta karácsonyi ajándékozás van, sajnos mindenki életében elérkezik ez az alkalom is. A kistestvéretek ezt még nem értheti meg, ezért neki ne áruljátok el.
Mi nagyon örülünk, hogy sok-sok kisgyerek érkezik a világra, ezért kérünk Titeket, hogy Ti is örüljetek velünk együtt, és legyetek segítségünkre abban, amit kértünk Tőletek.
Legyetek továbbra is jó gyerekek, amilyenek eddig is többnyire voltatok, és a kívánságaitok minden évben írjátok meg."

Adventi naptár

Tegnap, amíg a gyerekek iskolában, oviban voltak, elkészítettem nekik az adventi naptárt.

És eszembe jutott, hogy amikor még csak 1 gyerek volt, aztán meg kettő, elég volt minden napra egy gyufásdoboz, amibe belerejtettem a kis meglepetéseket. Szépen mindegyik dobozt bevontam karácsonyi csomagolópapírral, ráírtam a dátumot, és felkötöztem őket egy szőlővesszőkből font koszorúra, amit aztán fellógattam a hallban egy köralakú lámpára. Olyan kíváncsian, izgatottan bontogatták a dobozokat! Öröm volt látni a kis arcocskájukat!

Ahogy aztán bővült a család, már nem fért bele a 3 gyereknek a 3 apróság egy-egy gyufásdobozba, úgyhogy évek óta tartó rakosgatás után végül az idén kidobáltam a már igencsak viseltes dobozkákat. Terveztem, hogy majd én varrok adventi naptárt, de a "patópálságom" okán kifutottam az időből, és - mint a fogyasztói társadalom egyik tagja - megvettem a készre varrt naptárt a városunkban nemrég nyílt üzletben. Amúgy szerintem nem csináltam rossz vásárt, mert ha összeadom a hozzávalók árát, meg az időmet, meg a bosszúságomat - amit a varrógép beállításával töltök, illetve amit az szerez -, szóval mindent összevetve olcsóbban jöttem ki, mint ha nekiállok varrogatni. És ezek a zsákocskák talán kitartanak addig, amíg szükség lesz rájuk. Bár... Tegnap a párom reklamált, hogy NEKI miért nincs semmi a zsákban?

Advent

Eszembe jutott, hogy ha karácsony előtt egy nóóórmális ország nóóóórmális városában jótékonysági vásárt szerveznek, akkor arra megmozdul legalább a nóóórmális város nóóórmálisabb fele. Vagy legalábbis a nagyobb része. Szóval a felénél többen. De a város, vagy a városrész prominens személyiségei mindenképpen. Szerintem.

Namostugye: mint már írtam, én egy jobb sorsra érdemes városban élek a családommal - ahol mégiscsak jótékonysági vásárt szerveztek/-tünk: a befolyó összeget a város és környéki beteg és rászoruló gyermekek alapítványa javára gyűjtöttük. Különböző személyek által felajánlott használt, de még jó állapotú ezt-meg-azt (könyvet, játékot, használati tárgyat stb.), boltok felajánlásait (pl. elfekvő, de új játékokat), gyerekek és felnőttek saját kezűleg készített karácsonyi díszeit, képeslapjait, gyerekek már megunt, de szintén jó állapotú játékait, lelkes résztvevők által sütött sütiket, pogácsát, forró teát, és forralt bort árultunk. A rászorulók részére ingyenes ruhaosztás is volt.

Közben pedig a gyerekeknek hozzáértők tartottak kézműves foglalkozásokat: volt gyertyamártás, csuhézás, vesszőfonás, karácsonyi képeslap készítés, mézeskalács-díszítés, papírhajtogás meg ilyesmi. Az ebből származó bevétel is az alapítvány számláját gyarapította.
Egyszóval: a délelőttünk igen hasznosan telt el.

Hogy kik vettek részt a JÓTÉKONYSÁGI VÁSÁR-on? Hát leginkább nagycsaládosok - mindet ismertük. Nagycsaládos anyukák és nyugdíjas nénik áldozták fel a vasárnap délelőttjüket segítségképpen és jöttek árusítani, gyerekekre vigyázni, velük kézműveskedni.
2-3-4-5 gyerekes szülők jöttek, és vásároltak csekélységeket a gyerekeiknek, gyerekek kutakodtak a kis pénztárcájukban, számolgatták, hogy mire lesz elég a zsebpénzük. Aranyosak voltak. Mosolygósak.

Hogy hányan jöttek el a város, illetve a városrész prominens személyiségei közül? NULLA FŐ.
Emlékezetem szerint ez az első alkalom, amikor jótékonysági vásárt rendeztek a városban. Sem a polgármester (mondom: kisváros), a testületi tagok egyike sem, de még a városrész képviselője - aki 200 méterre lakik a helyszíntől - sem vette a fáradságot, hogy megnézze a vásárt. Hogy beköszönjön. Hogy mondjon egy-két jó szót. Hogy odamosolyogjon a gyerekekre.
Hogy vegyen 2 karácsonyfadíszt, vagy igyon egy pohár forralt bort a választóival.

A "NULLA FŐ" nem csak számszerűen értendő. Vegyék csak mindannyian jelzőnek.

Eszembe jutott, hogy blogolni kellene. Nem csak nosztalgiából, hanem mert közlékeny típus vagyok. Mondhatni grafomán. És "dumafán". (Ezt a szót most alkottam.) De lehet, hogy csak így vezetem le a kisebbségi komplexusomat?:)

Kamaszkoromban írtam naplót - úgy 1973-79 között. És már annyiszor tűzbe akartam vetni (szó szerint, mert van cserépkályhánk), aztán valami visszatartott. Néha-néha beleolvasok, aztán vagy éppen jót mulatok, vagy szégyenkezem. Akkoriban a főirány persze a pasik és az iskola volt. Mostanra megnyugodtam a saját életvezetésemen, mert az akkori nagy ŐK-ből mára nem lett semmi. Mindet ellenőriztem az iwiw-en, he-he. Volt, aki még ott sincs meg:)

Mára van három igen jól sikerült gyerekem , legalábbis a pillanatnyi állás szerint (még előtte vagyunk a kamaszkornak) - és egy több, mint remek férjem:) Egy gyönyörű, jobb sorsra érdemes kisvárosban élünk.

Hát..... (-tal nem kezdünk mondatot) ... ez volt az első bejegyzésem.