Eszembe jutott, hogy blogolni kellene. Nem csak nosztalgiából, hanem mert közlékeny típus vagyok. Mondhatni grafomán. És "dumafán". (Ezt a szót most alkottam.) De lehet, hogy csak így vezetem le a kisebbségi komplexusomat?:)

Kamaszkoromban írtam naplót - úgy 1973-79 között. És már annyiszor tűzbe akartam vetni (szó szerint, mert van cserépkályhánk), aztán valami visszatartott. Néha-néha beleolvasok, aztán vagy éppen jót mulatok, vagy szégyenkezem. Akkoriban a főirány persze a pasik és az iskola volt. Mostanra megnyugodtam a saját életvezetésemen, mert az akkori nagy ŐK-ből mára nem lett semmi. Mindet ellenőriztem az iwiw-en, he-he. Volt, aki még ott sincs meg:)

Mára van három igen jól sikerült gyerekem , legalábbis a pillanatnyi állás szerint (még előtte vagyunk a kamaszkornak) - és egy több, mint remek férjem:) Egy gyönyörű, jobb sorsra érdemes kisvárosban élünk.

Hát..... (-tal nem kezdünk mondatot) ... ez volt az első bejegyzésem.