Nem vesztem el. Csak egy éve az életem másról is szól, mint korábban, és nem minden részlete publikus. Nem mintha errefelé akkora lenne a tolongás, de hát ez a napló mégsem az a napló, amit a fiókba is lehetett dugdosni :) Jut eszembe: a múltkor ismét előkerült lánykori naplóm, volt néhány perc felhőtlen szórakozásom... Aztán meg azon merengtem, hogy milyen nagyon gyorsan elteltek az évek. Néhány sort mintha csak a minap vetettem volna papírra....

Ebben az évben igen kerek évfordulóhoz értem. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy minden valószínűség szerint kevesebb van hátra, mint előre. Vagyis hogy épp fordítva :) Viszont nem ütött szíven a dolog, az "50" végül is csak egy szám. Két tizenéves és egy tíz év alatti gyerekem van - fiatalon tartanak. Szülinapi meglepetésparti is volt - a barátainkkal (tényleg meglepetés volt!, olyan, mint amit a filmekben lát az ember), sehol egy rokon. A barátainkkal Isten kér bocsánatot tőlünk a rokonainkért. Mindenkinek elmondhatatlanul örültem.

Szóval az elmúlt év. A számhoz közel elgondolkodik az ember - mindegy, hogy milyen indíttatásból, és esetemben ez jelenleg nem lényeges -, hogy mi az, amin változtatni kellene. Kell. Muszáj. Amin lehet.

A változás egyik része az, hogy mozogni kezdtem. A gondolat, mint sajtkukac, izgett már bennem jó ideje - korábban nem telt sport nélkül az életem. De hát sorsforduló, költözködés, gyerekek, otthonlét - ezek fontosabbak voltak, és így volt ez jó. Most más következett, ezért szünetelt a blog is. A mozgással kapcsolatos élményeim naplószerűen itt olvashatók. Mármint annak, aki regisztrált, vagy fog :)

Viszont az igen sok időt igénybe vevő, bár igen hasznos sport következtében sajnos egy csomó minden kevésbé hasznos, ellenben jó dolog elvétetett tőlem. Nagy küzdelem ez. És néha még lázadok. Hezitálok.

Alulmaradok.