Olvasási szokásaim

Megtisztelő, hogy számontart. Ezúton is köszönöm neki.

És ha már az ő oldalán rámtalált - továbbpasszolom a kérdőívet oximoron-nak.

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?
Jaj, hát két ilyen "borzalom" is volt! Az egyik Boris Vian: Köpök a sírotokra!(a mai napig úgy érzem, hogy az a könyv „megrabolt”, és még jól fel is idegesített!!!) Azért vettem meg, és küzdöttem vele, mert a Tajtékos napok c. könyve tetszett Vian-nak. A másik a Garp szerint a világ c. könyv (ami úgy emlékszem, megfilmesítve valamelyik kategóriában Oscar-díjat kapott – Robin Williams-szel a főszerepben -, hogy miért, azt nem tudom. Szerintem a könyv katasztrófa volt.).

Sokat-sokat kell olvasni, hogy az embernek lehessen „legrosszabb könyvélménye”.

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?
Igazából - sorrend nélkül – a következők:

Lloyd C. Douglas: …És köntösömre sorsot vetettek
Jókai Anna: Napok
Oravecz Imre: Ondrok gödre
Szabó Magda: Az ajtó
Polcz Alaine: Ideje az öregségnek (ez hangoskönyv formában lett az enyém)
Wass Albert: Átoksori kísértetek
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Vámos Miklós: Apák könyve

Remélem, még sok-sok ilyen könyv vár rám.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?
Annak idején a Rakéta regényújságban sorozatban volt olvasható a Hannibál-történet, ha jól emlékszem, Vörös Sárkány címen. És még: A cápa. Egy méterre tartottam magamtól a könyvet, mert a végét nem mertem olvasni és 5 percenként felálltam, mert nem tudtam ülve maradni az adrenalin miatt. Amúgy nem olvasok „frászthozó” könyveket, mert nem szeretem őket. (Max. egy-két soft-thriller film a TV-ben, mert könyvben sokkolóbb a hatás. Nem szeretek félni.)

4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Bármit, ami a kezembe akad. Gyufaszál, kártyanaptár, préselt virág (többéveset találtam már valamelyik újra elővett könyvben), papír zsebkendő, a könyv borítója, többéves képeslap, boríték, legújabban a gyerekeim kézműves-foglalkozásokon gyártott könyvjelzői. Szerintem rengeteg olyan könyvem van, amiben található valamilyen könyvjelző-szerű.


5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?
Tévénézés helyett, (pszt! az „átkosban” rengeteget olvastam a munkahelyen), evés közben, fürdőkádban, járművön – bárhol és bármikor. Nincs olyan nap, hogy ne venném magamhoz a Betűt.



6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?
Általános iskolában másodikos voltam, amikor beiratkoztam a könyvtárba, így a Gőgös Gúnár Gedeon után az elsők között volt Szalay Lenke: Mogyoró és a Mogyoró kinövi a kabátját c. könyve. Körülbelül pont annyi idős voltam, mint Mogyoró, amikor olvastam őket (7-8 éves).

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)
Tartós könyveket szeretnék venni, csak nem mindig fussa rá. Így aztán a jó könyveket megveszem puhafedelűben is. Viszont ha régebben volt már puhafedelű kiadású könyvem, amit meg tudok venni keményfedelesben (akár antikváriumban is), akkor megteszem. A puhafedelűt meg elviszem a bolhapiacra

8. Mit olvasol most?
Sokmindent, és van, amit újra.

• Shaffer Erzsébet: Ómama és a főpincérek (gyönyörű történetek kivételes emberekről).
• Paulo Coelho: A portobelloi boszorkány
• Frances Hayes: Napsütötte Toscana (a filmet meg ne nézzétek!)
• Rosemunde Pilcher: Téli napforduló (ezt minden évben elolvasom, mert símogatja a lelkemet).

9. És hányadik oldalon jársz?
• végén
• elején
• közepén


10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?
Véletlenül leeszem, leöntöm, lefröcskölöm a fürdőkádban. De attól még az ENYÉM!
(Kölcsönkönyvekkel SOHA nem bánok ilyen mostohán.)
Régebben nem volt szokásom, de mostanában a számomra nagy jelentőséggel bíró mondatokat, bekezdéseket, szavakat, kifejezéseket ceruzával aláhúzom. Már nem a régi a memóriám, és ha keresek valamit, akkor már csak arra emlékszem, hogy melyik könyvben volt, hogy hányadik oldalon, az már kiesik. Így csak át kell pörgetnem a lapokat, és meglelem.


11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?A borítója és a címe csak annyiban befolyásol, hogy egyáltalán felkelti-e az érdeklődésemet, és kézbe veszem-e. Fontos, hogy ki írta, fontos az ismertető fülszöveg. Ezért nyúlok érte. Belelapozok. Döntök.

12. És az oldalszám?
Soha.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?
Fiatal koromban sokszor (a türelmetlenség), mostanában még véletlenül sem.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?
Ó, egy csomó!


15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Egyszer egy kölcsönkért könyv elázott. Sajnos szivárgott az akváriumom, és mellette volt az asztalon. De azért a mai napig megvan a könyv, míg a tulajnak megvettem az újat.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?
A dupla példányokat elajándékozom, vagy elviszem a bolhapiacra. De volt már olyan is, hogy megvettem plusz-példányokat, hogy a gyerekeim majd ne veszekedjenek rajta.
Amúgy pedig mániákusan ragaszkodom hozzájuk (megvan még a Boris Vian és a Garp is). Azt hiszem, ha égne a ház, a gyerekek után a könyveket menteném, amíg csak tudnám.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?
Ha nem tudom letenni – feltétlenül magammal viszem. Akár a budiba is.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?
Időnként.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót ?
Nem vezetek olvasónaplót. Az iskolában kötelező jellegű volt az olvasónapló-írás, adott szempontok alapján – nem a véleményemre, érzéseimre voltak kíváncsiak a hetvenes években. De ha ránézek a könyvespolcra, vagy a könyvesbolt kínálatára, tudom, hogy mi az amit még nem olvastam, mi az, ami már megvolt és mi a restanciám.


+1.: még valami hendikep?
Hendikep? Az nem.

Így a végére inkább idéznék egy könyvből:

„-Mondd meg mit olvasol, megmondom, ki vagy!

„-Mondd meg, mit nem olvasol – és megmondom, mekkora sznob vagy!” :)))))

A múlt heti sikerek

A legnagyobb gyermekem a 13. születésnapja után néhány nappal és a szüleim 50. házassági évfordulóján szombaton délelőtt - a Magyar Diáksport Szövetség által rendezett úszóverseny országos döntőjében - a megye és az iskolája képviseletében korcsoportjában az 50 méteres mellúszásban 5. helyezést ért el a 23 induló között.

Az iskolai történelem szóbeli belső vizsgán ötöst kapott úgy, hogy nem hiányzott a felkészülés miatt. Ez a vizsga négy jegynek felel meg. Mint utólag megtudtam jónéhányan a vizsga napján nem mennek iskolába. Sőt, akad olyan kitűnő tanuló (!!!), aki a vizsga előtt 3 napot még otthon is töltött tanulással. Hetedik osztály. Agyrém.

Ráadásul a fizika témazáró dolgozata is ötös lett.

Nagyon büszke vagyok rá.

Még ha az a fránya irodalom döcög is....:)))))

Párbeszéd a testmagasságról

A humorérzék fejlődésének mérföldkövei. Még csak az elején tartunk, de biztatóak a jelek.

Anya: - Minden nap rácsodálkozom, hogy mekkora nagy ló kölköm van. Mikor lettél ekkora? Észre sem vettem.
Gyerek: - Ne mondd nekem, hogy ló.
Anya: - Azt mégsem mondhatom, hogy szamár vagy, csacsikám!
Gyerek: - Mindent csak tőletek örökölhettem.
Apa: - Biztos anyai ágon.
Anya: - Persze, mert apád ilyen nagy ló.
Gyerek: - Akkor én egy öszvér vagyok.

Félévi bizonyítvány

Forr bennem a méreg.

A két nagyobb gyerekem nyolcosztályos gimnáziumba jár - jobb híján. (A volt általános iskola felső tagozatáról, a "gyerekanyagról" - utálom ezt a szót - felháborító dolgokat hallok és hallottam korábban is, ezért döntöttünk a váltás mellett.)
Olyan típusú (egyházi) nyolcosztályosba járnak, ahol néhány tantárgyból a 9-12. évfolyamon majd újra veszik a 5-8. év anyagát. Az elvárásokat és a számonkérési rendszert azonban - előzőek ismeretében - 10-14 éves gyerekekhez képest túlzottnak tartom. A gyerekek többsége - állandó teljesítménykényszerben és abban a "fenyegetettségben" él, hogy akinek 8. évfolyam félévkor nem lesz a bizonyítványa legalább 3.8 átlagú, az nem folytathatja az iskola gimnáziumában a tanulmányait, az vagy a szakközépiskolai képzésbe kerül, vagy mehet máshová. (Pedig mint Vekerdy Tamás óta tudjuk: az életben való beválást, helytállást nem az iskolai osztályzatok döntik el.) Viszont ebből is látszik, hogy a gyerekeknél sokkal fontosabb az iskola "hírneve".

A nagyobbik gyerekem, aki szerintem egymaga többet olvas, mint az összes többi (37) osztálytársa együttvéve, remek fogalmazásokat ír, óriási a szókincse, fiú létére kivételesen jó a helyesírása, eszes, érdeklődő, nyitott gyerek - hármast kapott magyar irodalomból. (Ha netán nyelvtanból kapja, esetleg azt mondom, ő a saras, mert talán a definíciókat nem tanulta meg.) Majd amikor elképedve rákérdeztem az osztályzatra, az egyik osztálytársa azt mondta, hogy: "persze, mert a tanár gyűlöli őt". Nem a fiam mondta, nem faggatózásra. Az osztálytárs használta pontosan ezt a szót a tanár és a fiam közötti kapcsolatra.

Több kérdés is felmerül bennem:

• Van-e egyáltalán, és ha igen, milyen a "lelki" kapcsolat az osztály és a tanár között?
  
• Észrevesz-e ezekből a dolgokból bármit is az osztályfőnök, illetve ismeri-e a 8 évre rábízott gyerekeket?
  
• Rendelkezik-e a tanár azzal a képességgel, hogy felismerje, ha egy gyerek bármelyik tantárgyból érdeklődőbb, mint a többiből?
• Azon van-e, hogy a diák feltűnő érdeklődését fenntartsa és fejlessze, kihozva belőle a legjobbakat?
• Tudja-e a tanár, hogy a diákok nem csak maguknak tanulnak, hanem a tanárnak is? (Szerintem, ha nincs lelki közösség tanár-diák között, nem fog a gyerek képességei maximumán teljesíteni.)

A bizonyítványában még egy hármas volt, kémiából - de hát én látom, hogy nem "reál" beállítottságú. A többi négyes és ötös. (Testnevelésből dicséretet is kapott.)
Ja, igen: mivel két hármas is volt a bizonyítványában így szorgalomból is csak hármast kapott.
Nyilván tudna jobban is (ötösre) teljesíteni, ha az ún. "tanulós" tárgyakra - történelem, biológia, angol - több figyelmet fordítana. Érdekes módon viszont földrajzból - amit egy másik, az önkormányzat által szétvert iskolából érkezett tanár tanít nekik, és az osztálytársak többségének ez a tantárgy mumus -, jelest kapott, holott egy csomó olyan dolgot is meg kellett tanulniuk, amit nekünk annak idején nem.

Beszéltem egyébként a magyartanárral. Mondtam, hogy szeretném megnézni a fiam dolgozatait, mert az új típusú ellenőrzőben már nem jelölik, hogy melyik jegyet mire kapta (felelet, témazáró, röpdolgozat, h.f.-hiány stb.). Azt mondta, hogy minden dolgozat a gyerekeknél van, nem szedett be semmit. Tavaly és tavalyelőtt ellenben annyira ragaszkodott a papírokhoz, hogy két év alatt nem láttam sem egyetlen egy nyelvtan, sem egyetlen egy irodalom dolgozatot sem. Nem csak én, szerintem a többi szülő sem. A gyerek szobájában nincsenek a magyar dolgozatok - pedig még előkerült néhány nem túl jó osztályzatú, egyéb tantárgyból készült röpdolgozat, szódolgozat is.

Nos. Azon tűnődöm, mi legyen a következő lépés?

Kórház - III.

Ma hazaengedik aput a kórházból. Azt a vizsgálatot, ami miatt berendelték (1 nap bennfekvésre), mégsem csinálták meg (10 nap alatt). A vérvételen kívül valójában nem történt vele semmi. Legközelebb 3 hónap múlva kell mennie CT-re.
Ebben mi a jó a kórháznak? Az egészségügynek? A betegnek? Az orvosnak?

Kórházi tapasztalatok II.

A múlt hét elején CT-vizsgálatra hívták be aput, és utána hazaengedték. Mondták, hogy hétfőn reggel be kellene feküdnie, hogy elvégezzenek egy vizsgálatot, és a vizsgálat után 1 napig benn kell maradnia.

Hétfőn reggel apu jelentkezett a kórházban, vért vettek tőle, de a vizsgálatot nem csinálták meg.
Sem kedden, sem szerdán. Szerdán anyu hallotta, amint az egyik nővér azt mondta, hogy a vizsgálat előtt 5 napig nem szabad szednie az egyik gyógyszert, mert hamis eredményt fognak kapni. Ezt a gyógyszert anyu hétfőn reggel még odaadta az apunak, mert érdekes módon az előző heti orvossal való találkozás után senki nem mondta neki, hogy a gyógyszerszedésben 5 nap szünetet kell tartani.

Vizit

Orvos: - Hogy van?
Apu: - Köszönöm, megvagyok.

Orvos továbblép.

Se tájékoztatás, se mosoly, se vállveregetés, se együttérzés, se felvilágosítás, se biztatás. Köszönjük Emese!

Könyvkiadás

A guta meg tud ütni, mikor egy többezer forintos könyv tele van nyomtatási, helyesírási, fogalmazási és stilisztikai hibával. Lehet ezért kártérítést kérni? Van a könyvekre visszavásárlási garancia?